Hfehrke boldogan lt,frjvel,a szp szke herceggel.Trtnt azonban,hogy a kirlyfi apja meghalt,s a kirlysg minden gondja a nyakba szakadt.Miutn megkoronztk,nneplyes keretek kztt,Hfehrke szomoran vette tudomsul,hogy az orszg gondjai miatt,alig lthatja a frjt.-Hogy lesz neknk gy rksnk?-kesergett Hfehrke.jszaknknt szmtalanszor lopdzott a tancsterem magnbejrathoz,de nem mert bemenni.Trte m a fejt erssen,hogy mikppen csbtsa vissza a frjt a hitvesi gyba,de nem akart az eszbe jutni semmi.Vgl az anyshoz fordult,s t krdezte meg,hogy mit tegyen.m frjnek az anyja jl leszdta,mondvn,ilyen semmisggel nem lehet a kirlyt orszgos nagy gondjai kzben zavarni.Szegny Hfehrke,most aztn mr vgkpp teljesen tancstalan lett.Aztn,vletlenl kihallgatott egy beszgetst.Kt cseld ,akik a szobjban tevkenykedtek,arrl csevegtek,hogy mennyire sajnljk Hfehrke kirlynt,s hogy k bizony nem hagynk,hogy a frjk ennyire elhanyagolja ket.Naht,ezt hallva az ifj kirlyn elhatrozsra jutott.Amikor eljtt az este,felvette a legszebb hlingt,s a legszebb csipkvel dsztett kntst,majd parfmt szrt magra.Gynyr hossz fekete hajt leengedte,s addig fslte,amig gy nem szikrzott,mint a csillagok az jszakai gbolton.Belebjt,apr,gyngykkel s selyemmel himzett papucskjba,s fogta a dszes gyertyatartt,benne az g gyertyval, elindult a tncsterembe.Az ajt eltt megtorpant,majd vett egy nagy llegzetet,s benyitott.Az asztal krl l nemesuraknak a meglepetstl ttva maradt a szja,amikor megpillantottk a gynyr Hfehrkt.A bre fehr volt,mint a h,szja piros mint a vr,s a haja kibontva feketn hullmozva olyan,mint a holl szrnya s gy csillogott,mintha gymntokkal lett volna tele szrva.-Nagyuraim,-szlt mzdesen az ifj kirlyn-mr hetek ta mst sem csinlnak,csak trgyalnak!A kirlynak is joga van egy kis pihensre!Krem nket,hogy tvozzanak,s hagyjk vgre a kirlyt is pihenni!A kirlynak bizony mg az lla is leesett a nagy csodlkozsban,aztn ltta,hogy a nemes urak kezdenek kszldni,hogy a tvozs hmes mezejre lpjenek.Kzben irgyked pillantsokat vetettek a kirly fel...Hfehrke btor fellpsnek ksznheten,az orszgnak hamarosan megszletett a trnrkse....
|