óKüzdöttek,küzdöttek és csak közdöttek.Körülöttük tombolt a csata,majd elcsendesült,és ők még küzdöttek egymással.Két egyforma magas,egyforma erős és egyforma ügyes hős.Mindketten magasak,barnák.Az egyiknek az arcán ferde félmosoly,a másiknak egy vágás.A csata végetért és a győztesek körülállták őket és bámulták a küzdelmet.Nem szurkoltak hangosan és mégcsak nem is szóltak.Csak nézték őket csendesen és némán.A két ellenfél egymás szemébe nézett,és a csapásaik már lassúltak.Fáradtak.Karjaik egyre nehezebben  emelkedtek,arcukra barázdát vésett a fáradtság.Izzadtság csurgott a szemükbe,amit néha letöröltek,hogy ne csípje a szemüket.Valaha barátok voltak,most ellenségek,két különböző oldalon álltak,két különböző célért küzdöttek,de akkor is barátok voltak.Talán ezért is esett nehezükre a végzetes csapás elindítása.Ám minden küzdelem egyszer véget ér.Egy lecsúszó csapást az ellen ,már nem tudott felfogni,és az véget vetett a harcnak.A barát szeme elhomályosult,és fegyvere kicsúszott a kezéből.Némán hanyatlott a földre.A másik keserú könnyekkel szemében hajolt föléje,és belenézett elhomályosuló szemébe.A haldokló mondani akart valamit, de már nem volt hozzá ereje.Szeme lecsukódott.Arca viaszfehéré merevedett meg........A csata véget ért!