Álmaimban tündérek látogatnak el hozzám,vagy én látogatok el hozzájuk?Egyszarvúkat simogatok,pegazus hátán röpülök,manókkal beszélgetek.Delfinekkel és sellőkkel úszom,megpihenek az Olümposzon és aztán új utakra indulok.Pillangók és madarak repkednek körülöttem és szivárvány ívén lépkedek.Virágok ezrei nyílnak körülöttem,zümmögő méhek repkednek szirmaik közt.Felhők tetején üldögélek és szárnyaim nőnek.Sosem látott gyümölcsöket kóstolok,arany almát tépek le dús lombok közül,és a fák barátságosan bólógatnak.Dús gyümölcsű bokrok térdepelnek elém,és az oroszlán dorombolva símítja hozzám a fejét.Szökkenő szarvas vezet és türkiz tükrű tó partjára kerülünk.Finom,meleg,hófehér homokban gázolok,aztán leülök.Az éj leszáll és millió csillag tündököl felettem. Az egyik elindul felém és ezüst tollú griffé változik.Hátára vesz és hazaszállít,és visszatérek a szürkének tesző hétköznapok egyhangúságába.:)))         A SÁRKÁNYÖLŐ      --Sárkányölő Stent György kopaszodó,54 éves alacsony ember volt.Csak éppen nem hívták sem szentnek,sem sárkányölőnek.Még!Csak Györgynek hívták.Leginkább a felesége,aki folyton rikácsolt,és szídta ahogy csak a száján kifért.Ahol nem a ruhája vetett hurkát,ott a teste volt hurkás a kövérségtől.A lánya,merthogy az is volt neki,szintén kövér volt.Bőre szürkén és zsírosan fénylett,piros csak ott volt ahol a pattanások kitüremlettek rajta.Volt egy sovány,csapzott kutyája is,amelyik folyamatosan láncra kötötten tengette nyomorúságos életét.Feleségétől és lányától eltérően György is sovány volt mint a kutyája.-----Kopár háza még kopárabb konyhájában az asztal mellett ülve, savanyú arcal nézte az eléje tálalt szegényes ételt,bár a kamra tele volt,de tudta,hogy abból neki nem jut egy falat sem.Ha netán kérni merészelne rendes ételt,az asszony sivítozása véget nem érően kisérné egész nap,sőt még másnap is.Takarékosságra hivatkozva tagadta meg tőle és a kutyától is az ételt.Kész csoda,hogy szegény pára még élt.-----Éjjelenként,amikor az asszony már azt hitte alszik,hallotta ahogy kioson és a kamra ajtaja nyikorogva kinyílik.Amikor visszatért,mindig kolbász és szalonna illata lengte körül,És ahogy jóllakottan elnyomta a buzgóség,a lánya is kiosont.Tudta,hogy ő is tömi magát.Számtalanszor megpróbált hasonlóan cselekedni,de az asszony még jóllakottan is éber alvó volt.Rögtön leleplezte motoszkálását a kamra környékén,és ismét jött a végtelen lamentálás.Keserű,szótlan ember lett.-----Egy nap,amikor elege lett mindenből,kiballagott a falu határába és nézte,csak nézte a csillagokat.Leült a földre és fohászkodott.Még akkor is ott ült,amikor a hajnal első sugara megérintette a határt.Aztán felállt és leporolta a nadrágját,majd visszaballagott.Az asszony még mélyen aludt,kivételesen nem ébredt fel.Fogott egy tarisznyát,telepakolta kolbásszal,szalonnával és sonkával.Egy vekni kenyeret is mellé gyömöszölt.Gondolkodott egy kicsit és inget,gatyát is pakolt mellé,aztán kióvakodott.Kutyájához ment,és eloldotta a láncról,majd  elindult,nyomában a farkát csóváló kutyával.Mosolygott és szíve, lelke könnyű volt mint már nagyon régóta  nem.     

                                                        A vizitündér

      A vizitündér,vízruhában,vízhintán hitázik.Vízcsöppek ezre röppen szikrázva a levegőbe ezerfelé,és az égen szivárvány tündököl.Napsugár fénye törik meg a hinta vízből font kötelén és apró cseppenként pára lesz belőle.A pára eloszlik,és a vízkötél egyre gyengül.A vizitündér ruhája,mely eddig a cseppeket ezerfelé röptette,most gőzölögve tünik el a nap melegében,s a viztündért egyre kevesebb ruha fedi.Ereje gyengül,s kacagása már nem hallik,megtört a csermelyhangú vidám nevetése.Kis testecskéje,egyre átlátszóbb és egyre vékonyabb lesz,míg apró fehér pamacsként felröppen az égre.Ott csatlakozik a rá várakozó habfehér fodros bárányfelhőkhöz és szép lassan tovaszállnak a nyári szellő szárnyán.Az ég távolabbi részén vatag fehőtakaró terebélyesedik,oda tartanak.Beolvadnak a nagyobb felhőbe,míg az olyan vastag és nagy lesz,hogy beborítja az eget.A nyári zápor elered,Nagy cseppekben hullik a föld felé,és a vizitündér újjászületik.Piciny teste,amely eleinte átlátszó egyre teljesebbé válik,és lesz megint cseppekből,ruhája,hintája.

   És ismét felhangzik a vidám csobogáshoz hasonló kacagás.A kis vizitündér elszalad és belecsobban a patakba.A társai örömmel fogadják,és együtt rohannak tova a patak hullámain.