--Az asszony a tükör elött ült,és aggodalmasan vizsgálgatta a szeme sarkát.Ijedten sikkantott,fölfedezett egy aprócska ráncot.Fogta a tégely mellett heverő pálcát és hozzáérintette a halvány ráncocskához.Rémülten meredt a tükörbe,egy öregasszony nézett vele  farkasszemet.Vadul fölordított.Kiáltására egy ősz szakálú idős férfi lépett be az ajtón.----Mi történt szívecském?-kérdezte.Felmérte az eléje táruló látványt,oda lépett az asszonyhoz,és végig símította az arcát.----Mondtam neked kedvesem,hogy ne használd a pálcát ilyen gyakran!-korholta az asszonyt.----De van egy ránc a szemem sarkában!-vizsgálta a nő újra,ismételten ránctalan arcát.----Ugyan kedvesem,nincs ott semmi!-vígasztalta az idős férfi,és végig símított az asszony  szeme sarkában.-Nézd meg drágám egy kicsit jobban!__Az asszony újra a tükör felé fordult,és amit látott megelégedéssel töltötte el.---Igazad van.-mosolygott boldogan tükörképére,az újra gyönyörű nő.---A pálcát elviszem,hogy ne csinálj újra butaságot.--------De az asszony már nem is figyelt rá.Dúdolva púderzte be az újra fitos orrát.Az idős mágus szánakozó,szeretetteljes mosollyal lépett ki az ajtón.Ő már tudta,hogy az asszonynak megvannak számláva a napjai,amik még hátra vannak az életből.......