A király unottan ült az arannyal cizellált aranytrónján.Meredten bámulta az aranydomborművekkel kirakott falakat.Kezében aranyserleget tartott,melyben aranyszínben játszó óbor csillogott.Aranygyűrűin megtört az aranyszínben bevetülő fény.Az aranyszín pászmákban,aranyként csillogó porszemek táncoltak,de az is lehet,hogy az nem közönséges por volt,elvégre az Aranykirály palotájában az ilyesmi nem fordulhat elő.Nemdebár?Az aranykirály ,aranyszállal átszőtt királyi palástot viselt,az inge gallérján aranyhimzés,a nadrágján aranysújtás,a csízmáján aranyveretes pántok ragyogtak.Nyakában súlyos aranylánc függött,és fején aranypánt,helyettesítette a nehéz aranykoronát.Azt csak ünnepek alkalmával vette fel,hiszen oly nehéz volt,hogy belefájdult a nyaka és a háta a viselésében.Most kinézett az arannyal áttört ablakon és rácsodálkozott az aranyszínben elterülő gabonaföldekre.A nap aranylón hanyatlott alá,és a fénye véres aranyra hasonlított.Lenézett az aranylapokkal fedett padlón térdeplő szerencsétlenre és kegyesen elbocsájtotta a színe elől.Ma nem büntet meg már senkit!Elege van a halálból!Az arany csillogása is bántota a szemét.Fáradtan hátradőlt és mindenkit egy intéssel kiküldött a fogadóterméből.Felhajtotta arnyserlegéből a maradék aranyszínű óbort és elindult lefeküdni.Arany és rubingombos kardja beleakadt a lábába,és az Aranykirály szégyenletesen elesett.Hanyattfordult és feltekintet az arnyfestékkel festett menyezetre,majd megkapaszkodott az egyik arannyal díszített asztalkában.Az asztalkán lévő aranydíszek,serlegek,kancsók,aranyhangon csilingeltek,ahogy az Aranykirály felállás közben megbillentette az asztalkát.Csendben kibotorkált az Aranykirályi fogadóteremből és betette maga után az aranyajtót.A napfény egy utólsó erős fénysugárral vérbe borította az arany királyi fogadótermet,majd szép lassan minden feketébe borult,és felragyogtak az első csillagok.Ezüstfényük megnyugtatóan áradt az ablak áttört résein és már csak néhány helyen csillant fel valami ararnyosan.