A macska éjszakai dala

      Puha,párnákkal rendelkező talpain neszetelen lépkedve,körülnéz az éjszakai világban.Könnyedén,rugalmasam elugrik az egyik faágról,hosszú farkával közben kormányozza az ugrás hosszát és ívét.Megérkezik egy másik faágra.A verebek poros szaga üti meg az orrát.Szimatolva fordul arrafelé.Csenben osonva,vadászni próbál,de egy nála ügyesebb éjszakai ragadozó jelent meg.Hatalmas nesztelen szárnyakon vitorlázva,egy huhogó kapta el a prédát.Nehézkes testét egy másik ágra kormányozta,és kerek,sárga holdszemével kihívóan pislogott rá.A macska megvetően elfordította a fejét,és egy kecses ugrással,eltünt a sötét lombok közt.

     Most a háztetők gerincén lépked,és megcsodálja a hold fehér csillanását a cserepeken.Felnéz a fényes,fehéren világító tányérra,és érzi a hivogatását.Ez,az Ő éjszakája!Az Ő ideje!Most minden olyan,ahogy Ő szertné.

    Az utcák csendesk,csak néha surran el halkan egy-egy autó.A lámpák fehérsárga tócsája közömbösen világítja meg az aszfaltot.

    Aztán megjelenik Ő!

    Ő,aki a kétlábúakat véres cafatokra tépi,aki a legügyesebb és legrémísztőbb vadász minden élőlény közül.Aki csak akkor jelenik meg,amikor a hold fényes tányérja megtelik és a legragyogóbb dísze az éjszakai égboltnak.A macska minden selymes szőrszála az égnek meredt,farka olyan vastag lett mint egy faág,ésmeglapult egy kémény tövében,az éjszaka legrettegettebb ragadózója jelenlétében.

     Ő pedig felpillantott a hold lapos,teli,fénylő tányérjára,és kihívóan felvonyított neki.Azután szimatot kapott!A macska érezte,hogy az ő szaga,az ami felkeltette érdeklődését.Belesímult a kémény tövébe,és bár tudta,hogy ide nem tud felugrani Ő,mégis félve hunyta be a szemét,hogy még a szeme csillogása se árulja el hollétét.Ő,pedig megvetően elfordította a fejét és igazi zsákmány után kezdett szimatolni.Halk koppanással ugrott a bokrok közé és eltünt.A macska sokáig lapult a kémény tövében,és amikor már tudta,érezte,hogy nincs veszélyben,felállt.Meggörbített háttal nagyot nyújtózott,és ásított egy hatalmasat.Fehér fogain megcsillant a hold fénye.Végre,végre indulhatott tovább az útján.

     Kivilágított ablakok hívogatták,és valami dallamot sodort felé az éjszakai szellő.Leugrott az ablakpárkányra és benézett.Egy fekete ruhás kétlábú ült egy fekete nagytestü szörny elött és a fehér fogait ütögette.Mögötte rengeteg kétlábú ült és mosolyogva hallgatta,a szörny fájdalmában kiadott hangjait.Karjukon és nyakukon csillogott valami fémdolog és amikor tapsolni kezdtek,csilingelve csörrentek össze a csillogó holmik.

     Ismét továbbugrott,és most eljutoot a folyó fényesen kivilágított partjára.Fiatal szerelmespárt látott,egymás karjaiban.Andalogva nézték a hold teli fényét és csendesen beszélgettek.Ott hagyta őket,és most ismét egy ablakpárkányra érkezettt.Belesett,és egy négylábú micsoda elött üldögélő férfiemberre látott.Éppen evett,mellette,párja halkan magyarázott neki.Egy kisgyermek ringott a karján.A nőstényember szertettel rámosolygott.A macska megnyugodott,ők is biztonságban voltak.Már nem bánthatja Ő ezeket a kétlábúakat!

     Megint tova osont és orrát megütötte a kétlábú tömény vérének a szaga.Ő,zsákmányra lelt!

Felborzolt szőrrel elrohant,majd egy nyugodt háztető biztonságában,énekelni kezdett.Elénekelte az éjszaka eseményeit és szörnyűségeit.Az emberek,akik még ébren voltak,bosszankodva kapták fel a fejüket.Nem értették a macska énekét.