Apró,kemény gombóccá húzta össze magát az ágyban.Szemeit szorosan behunyta,mindkét kezét a füleire szorította,hogy se hang,se fény ne érje.---Minden sötét és üres.-gondolta.-Nincs semmi odakint.Minden csak fekete vagy fehér,a színek elfogytak,és elfogytak az édes hangok,dallamok.Nincs többé nevetés,minden szürke,egyhangú és üres.Üres,üres,üres.---Pillái alól könnycseppek szivárogtak,és annyira de annyira sajnálta magát.Aztán a görcsösen összeszorított izmai fellazultak,és néhány hang,kicsiny fény beszűrődött a tudatába.Lefejtette tenyerét a füleiről és hallgatta a vidám gyermeknevetést.Kikászálódott az ágyból.Lábai alig engedelmeskedtek neki.Megállt az ablaknál,és a fény kalapács ütésként érte.Megkapaszkodott a nyitott ablakszárnyban és káprázó szemeit összehúzva kitekintett.Megdöbbentette a színek orgiája,kavalkádja.Hitetlenkedve nézett,és akkor a hangok is eljutottak tudatához.Aztán a szagokat és az illatokat is megérezte.Odalent, az utcán a gyerekek nevetve fogócskáztak,míg egy hang beszólította őket reggelizni.A kávé illata együtt kanyargott feléje a "Moon River"dallamával.A madarak ezerféle hangon csiripeltek,csicseregtek,daloltak---A virágzó akác illatától megrészegült méhek döngicsélése olyan közelről hallattszott,mintha a füle mellet zümmögtek volna.Az egyik méhecske,a nektártól berúgva részeg ívben kanyarodott feléje,majd célt tévesztve nagyot koppant az ablakon és lebucskázott a föld felé.Kábult zuhanásából idejében feleszmélve,rezegtetni kezdte a szárnyait,amitől ismét emelkedni kezdett.Visszarepüt az egyik akácfürtre és újabb dőzsőlésbe kezdett.Behunyta vibráló szemeit,és akkor megérezte a nap símogató meleg hullámait.Belefürdette az arcát ebbe a finom melegbe és érezte ahogy az élet újra visszatér gyenge végtagjaiba.Már tudta,nem ő volt a hibás,nem ő volt a rossz,Az a másik,az volt aki nem érdemelte meg őt.Az a másik,az volt aki tévedett,és ő volt aki hibázott kettejük kapcsolatát illetően.Felszabadultan egy mély lélegzetet vett,és megtisztultan elmosolyodott.Még fájt,de már tudott másra is gondolni,nemcsak az őt ért vesztességre.......
|